Jász-Nagykun-Szolnok megye a 19. században (1876) alakult ki a Jászkun kerületből, melyet más megyék (Heves, Pest-Pilis-Solt) területéből gyarapítottak, s csatlakoztatták hozzá Külső-Szolnok megye jelentős részét, ez meghatározta címerképének motívumait is. A megye címere álló, halfarkú, (4/5 arányban) vágott barokk pajzs. A felső, ezüsttel és arannyal hasított részén a jobb oldali, ezüstmezőben vörös csőrű és lábú, természetes színű, balra forduló gólya áll; a bal oldali, aranymezőben felegyenesedő, jobbra forduló, kétfarkú, természetes színű, fegyverzett oroszlán lép jobbra, feje előtt fogyó vörös hold, mögötte hatágú, vörös csillag lebeg. Lent kék mezőben három hullámos ezüstszalag alatt vörös süvegű, mundéros és csizmás vitéz ezüstparipán lebegve vágtat jobbra, lótakarója és lobogó köpönyege szintén vörös, jobbjában aranykürtöt emel, baljával kerek ezüstpajzsot tart. A címerpajzsot vörös bélletű, növényi ornamentikájú aranykeret övezi, melyen vörös bélésű, zafírokkal és rubinokkal ékesített kilencágú (öt levél között négy gyöngy), nyitott, arany leveleskorona látható. Az alán eredetű jászok (philistei) kiváltságolt etnikum lévén a királynak elsősorban katonai szolgálattal tartoztak, ezt jelképezi a vágtázó lovas vitéz, jobbjában az ún. Lehel-kürttel, amely a 16. század vége óta (miután a török által megszállt nagykun, jász és külső-szolnoki territóriumot közigazgatásilag Heves vármegyéhez csatolták, a különállás hangsúlyozása végett) a jászkun kapitányok attribútuma lett, s amelyet aztán tucatnyi jász település felvett címerébe. Szolnok vármegyét Szent István alapította. A törökök 1562-ben foglalták el Szolnok várát, majd ezt követően a megyét Heves vármegyéhez kapcsolták, így még 1734-ben is annak címerét használták. Az I. Ferenc József által adományozott új megyecímerben is (1878) megmaradt címeralkotó motívumként a Hevesben is szereplő gólya (csak a heraldika szabályai szerint szembefordítva az oroszlánnal).

Az 1949 utáni átszervezések során a megye nevét Szolnokra egyszerűsítették, a Jászság és Nagykunság csak tájegységekként szerepeltek, a megyei címer használatát pedig betiltották. A rendszerváltozás után az eredeti nevét visszanyerő megye közgyűlése a hagyományok ápolása, az összetartozás tudatának újbóli megerősítése végett az 1991. évi 1. számú önkormányzati rendeletével visszaállította méltóságába az ősi elemekből 1878-ban alkotott címert.