161. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképen elszenvedtek.
     162. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok elismerik, hogy Magyarország jövedelemforrásai, tekintettel e jövedelemforrásoknak a jelen Szerződés egyéb rendelkezéseiből folyó állandó jellegű csökkenésére, nem elegendők arra, hogy e veszteségek és károk teljes jóvátételét biztosítsák.
     A Szövetséges és Társult Kormányok mégis megkövetelik és Magyarország kötelezi magát, hogy az alább megszabott módozatok szerint jóváteszi mindazokat a károkat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak polgári lakosságában és javaiban szárazföldi, tengeri és légi támadása okozott az alatt az idő alatt, amíg a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyike háborút viselt Magyarországgal, valamint általában az idecsatolt I. Függelékben meghatározott károkat.
     163. Cikk. Azoknak a károknak összegét, amelyeknek jóvátételére Magyarország köteles, szövetségközi bizottság állapítja meg, amelynek "Jóvátételi Bizottság" lesz a neve s amelynek szervezetét és hatáskörét a jelen Szerződés, nevezetesen az e címhez tartozó II-V. Függelék határozzák meg. Ez a Bizottság, a jelen Szerződésből folyó eltérésektől eltekintve, azonos a Németországgal kötött Szerződés 233. Cikkében meghatározott bizottsággal; a Bizottság a jelen Szerződés alkalmazásából eredő különleges kérdések számára külön Osztályt alakít; ennek az Osztálynak csupán tanácsadó hatásköre lesz, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a Jóvátételi Bizottság ruház reá megfelelő hatáskört.
     A Jóvátételi Bizottság a követeléseket felülvizsgálja és méltányos módon alkalmat nyújt a Magyar Kormánynak arra, hogy meghallgassák.
     A Bizottság egyúttal fizetési tervezetet készít, amely megállapítja, hogy Magyarország 1921. évi május hó 1-től kezdődő harminc éven át, mely határidőkben és milyen módozatokkal tartozik a jóvátételi tartozásnak azt a részét törleszteni, amelyet reá ki fognak vetni, miután a Bizottság már megállapította volt azt, hogy Németország képes-e az ellene és szövetségesei ellen támasztott és a Bizottság által felülvizsgált követelések teljes összegének fennmaradó részét megfizetni. Abban az esetben pedig, ha Magyarország ezalatt az idő alatt tartozásának törlesztésével hátralékban maradna, minden kiegyenlítetlen részösszeg fizetése a Bizottság tetszése szerint későbbi évekre elhalasztható vagy olyan módon kezelhető, aminőt a Szövetséges és Társult Kormányok a jelen Szerződés jelen részében megszabott lejárásnak megfelelően meg fognak állapítani.
     164. Cikk. A Jóvátételi Bizottság 1921. évi május hó 1-től kezdve időnkint köteles megvizsgálni Magyarország jövedelmi forrásait és teljesítőképességét és miután méltányos módon alkalmat nyujtott Magyarország képviselőinek meghallgattatására, ez alapon a 163. Cikkhez képest belátása szerint a határidőket kitolhatja s a megállapított fizetési feltételeket megváltoztathatja; nem engedheti el azonban a tartozásnak semmilyen részét sem a Bizottságban képviselt Kormányoknak erre vonatkozó külön meghatalmazása nélkül.
     165. Cikk. Magyarország 1920-ban és az 1921. év első négy hónapjában oly részletekben és olyan módon (aranyban, árukban, hajókban, értékpapirokban vagy más módon), amint azt a Jóvátételi Bizottság megállapítja, a fentemlített követelésekre méltányos részfizetést teljesít, amelynek nagyságát a Jóvátételi Bizottság állapítja meg; ezt az összeget elsősorban a megszálló hadseregnél, az 1918. évi november hó 3.-i fegyverszünet után felmerült s a 181. Cikkben tárgyalt költségeknek fizetésére kell fordítani; annyi élelmiszer és nyersanyag, amennyi a Szövetséges és Társult Főhatalmak Kormányainak megítélése szerint szükséges ahhoz, hogy Magyarország képes legyen jóvátételi kötelezettségének teljesítésére, szintén fizethető a nevezett Kormányok jóváhagyásával az említett összegből. A fennmaradó összeg Magyarország jóvátételi tartozásából levonandó. Magyarország azonfelül letétbe helyezni a II. Függelék 12. §-a c) pontjának intézkedése értelmében az ott említett kötelezőjegyeket.
     166. Cikk. Magyarország beleegyezik abba is, hogy gazdasági erőforrásai közvetlenül felhasználtassanak jóvátételre, úgy, amint ezt a kereskedelmi hajózásra, a természetbeni újjáépítésre és a nyersanyagokra vonatkozólag a III., IV. és V. Függelékek részletezik; természetesen azt az értéket, amelyet az átruházott javak és ezeknek a javaknak a Függelékek szerint megvalósult felhasználása, az ott meghatározott megállapítás szerint képviselnek, Magyarország javára kell írni és azt az előző cikkekben megszabott tartozásból le kell vonni.
     167. Cikk. A folytatólagos fizetéseket, ideértve az előző cikkekben tárgyaltakat is, amelyeket Magyarország a jóvátételi követelések kielégítésére teljesít, a Szövetséges és Társult Kormányok egymás közt a méltányosság és mindegyikük jogai alapján előre megállapított arány szerint osztják fel.
     A felosztásnál a 173. Cikkben és a III., IV. és V. Függelékben megállapított jóváírások értéke oly módon számít, mint az ugyanabban az évben teljesített fizetéseké.
     168. Cikk. A fentebb megállapított fizetéseken felül Magyarország a Jóvátételi Bizottság részéről megállapított eljárás szerint visszaszolgáltatja mindazt a készpénzt, valamint visszaszolgáltatja mindazokat az állatokat, különféle tárgyakat és értékpapírokat, amelyeket elvett, lefoglalt vagy zár alá vett, amennyiben az azonosság megállapítása akár Magyarországnak, akár szövetségeseinek területén, akár azokon a területeken, amelyek a jelen Szerződés teljes végrehajtásáig Magyarországnak vagy szövetségeseinek birtokában maradnak, lehetséges lesz.
     169. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi magát, hogy a 168. Cikkben megszabott visszaszolgáltatásokat és a 163., 164., 165. és 166. Cikkekben megszabott fizetéseket és szolgáltatásokat azonnal teljesíti.
     170. Cikk. A Magyar Kormány elismeri a 163. Cikkben meghatározott Bizottságot abban az alakjában, amint azt a Szövetséges és Társult Kormányok a II. Függelék értelmében megszervezik; visszavonhatatlanul elismeri, hogy a Bizottságot a jelen Szerződésben reáruházott jogosítványok élvezete és hatáskörök gyakorlása megilleti.
     A Magyar Kormány meg fog adni a Bizottságnak minden olyan felvilágosítást, amelyre annak Magyarország és állampolgárai pénzügyi helyzetét, pénzügyi műveleteit, javait, termelőképességét, készleteit, nyersanyagtermelését és ipari termelését illetőleg szüksége van, továbbá felvilágosítást ad az 1914-1920. évi háborúnak azokra a hadműveleteire vonatkozólag, amelyeknek ismeretét a Bizottság szükségesnek fogja tartani.
     A Magyar Kormány a Bizottság tagjainak és igazolt meghatalmazottjainak mindazokat a jogokat és mentességeket megadja, amelyeket barátságos Államok szabályszerűen meghatalmazott diplomáciai képviselői Magyarországon élveznek.
     Magyarország beleegyezik továbbá abba, hogy a Bizottságnak és esetleg alkalmazott személyzetének fizetését és költségeit ő fizeti.
     171. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy mindazokat a törvényeket, szabályzatokat és rendeleteket, amelyek a jelen rendelkezések teljes végrehajtásának biztosítására szükségesek, megalkotja, hatályban tartja és kihirdeti.
     172. Cikk. A jelen Szerződés jelen részének rendelkezései nem érintik a jelen Szerződés X. része (Gazdasági rendelkezések) III. és IV. címének rendelkezéseit.
     173. Cikk. Magyarország javára írandók jóvátételi kötelezettségek címén a következő tételek:
     a) a jelen Szerződés X. részének (Gazdasági rendelkezések) III. és IV. címe alapján Magyarország javára megállapított végleges fizetési egyenleg;
     b) mindazok az összegek, amelyek Magyarországot a IX. részben (Pénzügyi rendelkezések) és a XII. részben (Kikötők, víziútak és vasútak) megszabott jogátruházások folytán megilletik;
     c) mindazok az összegek, amelyeknek Magyarország javára való írását a Jóvátételi Bizottság elrendeli, vagyontárgyaknak, jogoknak, engedélyeknek (koncesszióknak) és egyéb érdekeknek a jelen Szerződésben megszabott bármely más átruházása alapján.
     Semmi esetre sem írhatók azonban Magyarország javára a 168. Cikk értelmében foganatosított visszaszolgáltatások.
     174. Cikk. A magyar tengeralatti kábel átengedését, amelyet a jelen Szerződésben külön rendelkezés nem tárgyal, az idemellékelt VI. Függelék szabályozza.

     Magyarországtól, a fenti 162. Cikknek megfelelően az alábbi csoportokba tartozó károk teljes összegére nézve követelhető kártérítés:
     1. oly károk, amelyeket polgári egyének személyében vagy életében és az említett polgári egyének tartásra jogosult hátramaradottainak bármilynemű háborús cselekménnyel bárhol is okoztak, ideértve a bombázásokat és a más szárazföldi, tengeri vagy légi támadásokat, úgyszintén ezeknek, nemkülönben mindkét hadviselőcsoport összes hadműveleteinek mindennemű közvetlen következményeit;
     2. oly károk, amelyeket Magyarország vagy szövetségesei polgári személyeknek és tartásra jogosult hátramaradottainak kegyetlenkedéssel, erőszakoskodással vagy rossz bánásmóddal (ideértve az élet vagy az egészség ellen letartóztatás, elszállítás, internálás vagy kiürítés, tengeren való elhagyás avagy kényszermunka útján elkövetett támadásokat) bárhol okoztak;
     3. oly károk, amelyeket Magyarország vagy szövetségesei saját vagy megszállott, vagy harcban elfoglalt területen polgári személyeknek és tartásra jogosult hátramaradottaiknak az egészség, a munkaképesség vagy a becsület ellen irányuló cselekményekkel okoztak;
     4. hadifoglyoknak bárminemű rossz bánásmóddal okozott károk;
     5. mint a Szövetséges és Társult Hatalmaknak okozott károk jönnek tekintetbe az összes nyugdíjak és hasonló természetű ellátások a háború katonai (szárazföldi, tengeri vagy légi haderőkhöz tartozó) áldozatai, megcsonkítottak, sebesültek, betegek vagy rokkantak, valamint oly személyek számára, akiket ezek az áldozatok eltartottak; a Szövetséges és Társult Kormányokkal szemben fennálló ezt a tartozást mindegyik fentnevezett Kormány részére az említett nyugdíjak és ellátások tőkésített értékében és pedig a jelen Szerződés életbelépésének időpontjára és a Franciaországban 1919. évi május hó 1-én érvényben volt díjszabások alapján kell kiszámítani;
     6. annak a segélynek költségei, amelyben a Szövetséges és Társult Hatalmak Kormányai a hadifoglyokat, azok családjait és azokat a személyeket részesítették, akiket a hadifoglyok eltartottak;
     7. a Szövetséges és Társult Hatalmak Kormányai részéről a mozgósítottak és a hadseregben szolgálók családtagjainak és a velük szemben tartásra jogosult egyébb személyeknek kiutalt segélyek; annak az összegnek nagyságát, amely őket az ellenségeskedések tartamának minden egyes évére nézve megilleti, a nevezett Kormányok mindegyike számára az illető évben Franciaországban a hasonló természetű fizetésekre alkalmazott középdíjszabás szerint kell kiszámítani;
     8. polgári személyeknek okozott károk, amelyek Magyarország vagy szövetségesei részéről reájuk rótt abból a kötelezettségből eredtek, hogy megfelelő díjazás nélkül dolgozni voltak kötelesek;
     9. olyan károk, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak valamelyikének, avagy azok állampolgárainak bárhol levő bárminemű vagyonában (kivéve a hadsereg és a haditengerészet műveit és anyagait) okoztak annak következtében, hogy a vagyontárgyakat Magyarország vagy szövetségei szárazon, tengeren vagy a levegőben elkövetett cselekménnyel elvitték, lefoglalták, megrongálták vagy megsemmisítették; vagy oly károk, amelyek az ellenségeskedések vagy bárminő hadművelet közvetlen következményeiként állottak elő;
     10. olyan károk, amelyeket Magyarország vagy szövetségesei kivetések, pénzbüntetések vagy hasonló kényszerszolgáltatások alakjában okoztak a polgári lakosságnak.

     1. § A 163. Cikkben meghatározott bizottság a "Jóvátételi Bizottság" címet viseli, s az alább következő rendelkezésekben "Bizottság" néven szerepel.
     2. § A Bizottság tagjait az Északamerikai Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Görögország, Lengyelország, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam és Cseh-Szlovákország nevezik ki. Az Északamerikai Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország, Olaszország, Japán és Belgium külön-külön egy-egy kiküldöttet neveznek ki. A többi öt Hatalom pedig egy közös kiküldöttet nevez ki az alábbi 3. szakasz harmadik bekezdésében körülírt módozatok szerint. Minden egyes kiküldött kinevezésével egyidejűleg egy kiküldött-helyettest is kell kinevezni, aki a kiküldöttet betegség vagy kényszertávollét esetében helyettesíti, de akit egyébb alkalmakkor csak a tárgyalásokon való jelenlétel joga közreműködés nélkül illetik meg.
     Több mint öt a fentnevezett kiküldöttek közül semmi esetre sem vehet részt a Bizottság tárgyalásain és a szavazásban. Az Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország és Olaszország kiküldötteit mindig megilleti ez a jog. Belgium kiküldöttét megilleti minden olyan esetben, amely alább felsorolva nincs. Japán kiküldöttét megilleti ez a jog oly esetben, amikor tengeri károkra vonatkozó kérdések kerülnek tárgyalás alá. A fentemlített öt Hatalom közös kiküldöttének pedig akkor van részvételi joga, ha oly kérdések kerülnek tárgyalás alá, amelyek Ausztriára, Magyarországra vagy Bulgáriára vonatkoznak.
     A Bizottságban képviselt minden egyes Kormánynak joga van az attól való visszalépésre, ha ezt tizenkét hónappal előbb a Bizottságnak bejelenti és az első bejelentést annak keltétől számított hatodik hó folyamán megerősíti.
     3. § A Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyikének, amelyik érdekelve lehet, jogában van kiküldöttet kinevezni, de ez csak akkor lehet jelen és a tárgyalásban mint ülnök csak akkor vehet részt, amikor az illető Hatalom követeléseit és érdekeit veszik vizsgálat vagy vita alá; ennek a kiküldöttnek szavazati joga nincs.
     A Bizottság kebelében a 163. Cikk végrehajtásaként felállítandó Osztályban a következő Hatalmak képviselői foglalnak helyet: Északamerikai Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország, Olaszország, Görögország, Lengyelország, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Állam és Cseh-Szlovákország, anélkül azonban, hogy ez az összeállítás bármikép is prejudikálna annak, hogy valamely követelés elfogadható-e. Ha az Osztályban szavazásra kerül a sor, az Északamerikai Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország és Olaszország képviselőinek két-két szavazatuk van.
     A fentemlített többi öt Hatalom képviselői egy közös kiküldöttet neveznek ki, aki a jelen Függelék 2. szakaszában körülírt módozatok szerint foglal helyet a Jóvátételi Bizottságban. Ez a kiküldött, akinek kinevezése egy évre szól, váltakozva a fentemlített öt Hatalom mindegyikének állampolgárai közül kerül ki.
     4. § Valamely kiküldött, kiküldött-helyettes vagy ülnök halála, vagy lemondása vagy visszahívása esetében utódját minél előbb ki kell nevezni.
     5. § A Bizottság főirodája Párizsban lesz, s ugyanott tartja a jelen Szerződés életbelépése után a legrövidebb idő alatt első ülését; azután pedig oly helyen és időben ül össze, amint azt legalkalmasabbnak itéli, vagy amint az szükségesnek mutatkozik feladata leggyorsabb teljesítése szempontjából.
     6. § A Bizottság első ülésén a fentemlített kiküldöttek közül elnököt és alelnököt választ, akik egy évig maradnak hivatalukban és újra megválaszthatók; ha az elnöki vagy az alelnöki állás az egyévi hivatali idő alatt megüresedik, a Bizottság az illető év hátralevő részére haladéktalanul új választást foganatosít.
     7. § A Bizottságnak jogában áll mindennemű tisztviselőt, meghatalmazottat és alkalmazottat, akire működése közben szüksége lehet, kinevezni, ezek javadalmazását megállapítani, Osztályokat vagy Albizottságokat alakítani, amelyeknek tagjai nem kell, hogy szükségképen a Bizottság tagjai legyenek és jogában áll feladatának megoldásához szükséges mindennemű végrehajtási intézkedést megtenni, úgyszintén jogosítványait és hatáskörét tisztviselőire, meghatalmazottjaira, Osztályaira és Albizottságaira átruházni.
     8. § A Bizottság valamennyi tanácskozása titkos, kivéve, ha maga a Bizottság egyes esetekben különleges okokból másként határoz.
     9. § A Bizottság a részéről időről időre meghatározandó időpontban és a Magyar Kormány kérelmére köteles minden olyan fejtegetést és bizonyítást meghallgatni, amelyet Magyarország a saját fizetőképességét illető bármely kérdésben előterjeszt.
     10. § A Bizottság megvizsgálja a követeléseket és méltányos módon alkalmat nyújt a Magyar Kormánynak arra, hogy meghallgassák, anélkül azonban, hogy ez utóbbinak módja lenne bármiképen részt venni a Bizottság döntésében. Ugyanezt a jogot fogja biztosítani a Bizottság Magyarország szövetségesei részére is, ha úgy találja, hogy ezeknek érdekei forognak szóban.
     11. § A Bizottság semmiféle törvényhozáshoz, semmiféle törvénykönyvhöz, a vizsgálatra vagy az ügyvitelre vonatkozó semmiféle különleges szabályhoz sincs kötve; a Bizottságot csak az igazságosság, a méltányosság és a jóhiszeműség fogja vezérelni. Döntéseiben egységes jogelvek és jogszabályok szerint kell eljárnia minden olyan esetben, amelyre ilyen jogelvek és jogszabályok alakalmazhatók. A Bizottság állapítja meg a követelésekre vonatkozó bizonyítási szabályokat. Alkalmazhat bármely jogszerű számítási módszert.
     12. § A Bizottság élvezi mindazt a hatáskört, s gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyeket részére a jelen Szerződés megállapít.
     A Bizottságot a jóvátételi kérdésekben foglaltak szerint általában a legmesszebbmenő ellenőrző és végrehajtó hatalom, valamint a jelen rész rendelkezéseinek értelmezési joga megilleti. A jelen Szerződésben foglalt rendelkezések fenntartásával a Bizottságot a 2. és 3. szakaszban felsorolt összes Szövetséges és Társult Kormányok avégből szervezik, hogy ez mindegyiköknek az őt megillető részben, kizárólagos képviselője legyen a Magyarország részéről e Szerződés jelen részének alapján teljesítendő mindennemű fizetések átvétele, eladása, megőrzése és felosztása körül. E tekintetben a Bizottság részére a következő feltételek és rendelkezések irányadók:
     a) Az összes megállapított követelések teljes összegének mindazon részletei fejében, amelyeket aranyban vagy hajóanyagban, értékpapírban és árukban avagy bármely más módon ki nem fizetne, Magyarország tartozik fedezetet adni egyenértékű összeg erejéig kötelezőjegy, adóslevél vagy más címlet alakjában annak biztosítékául, hogy az illető részadóságot elismeri; a közelebbi módozatokat a Bizottság állapítja meg.
     b) Magyarország fizetőképességének visszatérő időszakonként foganatosítandó becslése alkalmával a Bizottság megvizsgálja Magyarország pénzügyi rendszerét abból a szempontból, hogy: 1. Magyarország összes bevételei, ideértve minden belső kölcsön kamatfizetésére és törlesztésére rendelt jövedelmeket is, elsősorban a jóvátételi összegek fizetésére fordítassanak, és 2. bizonyságot szerezhessen arra nézve, vajjon Magyarország adórendszere aránylag általában legalább is olyan terhes-e, mint a Bizottságban képviselt bármelyik Hatalomé.
     A Jóvátételi Bizottság oly értelmű utasításokat fog kapni, amelyek szerint köteles lesz különös figyelembe venni: 1. a jelen Szerződésben megállapított határok között levő magyar terület tényleges közgazdasági és pénzügyi helyzetét; és 2. erőforrásainak és fizetőképességének a jelen Szerződés rendelkezéseiből folyó csökkenését. Mindaddig, amíg Magyarország helyzete nem változik, a Bizottság köteles lesz az említett körülményeket figyelembe venni Magyarország tartozásai végösszegének megállapításánál, valamint azoknál a fizetéseknél, amelyekkel ez az ország tartozását törleszteni köteles, úgyszintén a kamatfizetési haladékok engedélyezésénél, amelyeket netalán igénybe kell venni.
     c) Magyarország a Bizottság részére, amint azt a 165. Cikk megszabja, tartozásának biztosítása és elismerése fejében, bemutatóra és aranyra szóló kötelezőjegyeket bocsát ki, amelyek a magyar Kormány vagy ennek alárendelt akármely hatóság részéről kivetett vagy kivetendő mindennemű adó vagy illeték alól mentességet élveznek; ezeket a kötelezőjegyeket a Bizottság részéről alkalmasnak talált időpontokban és három részletben, amelyeknek nagyságát egyenkint szintén a Bizottság állapítja meg, kell átadni, amikor is az aranykoronát a jelen Szerződés IX. része (Pénzügyi rendelkezések) 197. Cikkének értelmében kell fizetni. És pedig:
     1. Bemutatóra szóló kötelezőjegyek első, kamatmentes kibocsátása legkésőbb 1921. évi május hó 1. napján esedékes lejárattal; különösen ezeknek a kötelezőjegyeknek törlesztésére fognak fordíttatni azok a fizetések, amelyeknek teljesítésére Magyarország magát a 165. Cikk értelmében kötelezte; ezekből azonban le kell vonni a megszálló csapatok fentartási költségeinek megtérítésére és a Magyarországnak élelmiszerrel és nyersanyaggal való ellátása költségeinek kifizetésére fordított összegeket; azok a kötelezőjegyek, amelyek 1921. évi május hó 1-ig be nem váltanának, az alább (12. § c) 2. pont) megjelöltekhez hasonló jellegű új kötelezőjegyekkel cserélendők ki.
     2. Bemutatóra szóló kötelezőjegyek második kibocsátása 2 1/2%-os (két és félszázalékos) kamatozással az 1921. és 1926. közötti években; ezután pedig 5%-os (ötszázalékos) kamatozással és a kibocsátás egész összegének további 1%-ával (egy százalékával), mint törlesztési részlettel az 1926. évtől kezdve.
     3. Írásbeli kötelező nyilatkozat újabb fizetésül szolgáló címletek, és pedig 5%-kal (öt százalékkal) kamatozó bemutatóra szóló kötelezőjegyek kibocsátása iránt, maga a kibocsátás csak akkor történvén meg, amikor a Bizottság meggyőződést szerzett arról, hogy Magyarország a kamatok és a törlesztési alapok szolgáltatására irányuló kötelezettségének megfelelni képes, amikor is a tőke és a kamatok fizetésének időpontjait és módozatait a Bizottság fogja megállapítani.
     A kamatok esedékességi napjait, a törlesztési alapok felhasználásának módját, a kibocsátásra, e kötelezőjegyek kibocsátásának kezelésére és szabályozására vonatkozó minden hasonló kérdést a Bizottság dönt el időről-időre.
     Elismerés és biztositás címén új kibocsátások követelhetők a Bizottság részéről később időről-időre megállapított feltételek mellett.
     Abban az esetben, ha a Bizottság elkészült annak az összegnek végleges, tehát már nem csupán ideiglenes megállapításával, amely összeg a Szövetséges és Társult Hatalmak követeléseinek fedezésére szolgáló közös teherből Magyarországra esik, úgy a Bizottság tartozik haladéktalanul megsemmisíteni mindazokat a kötelezőjegyeket, amelyeket netalán ezen az összegen bocsátottak ki.
     d) Ha a Magyarország részéről jóvátételi tartozásának biztosításául vagy elismeréseként kibocsátott kötelezőjegyek, kötelező nyilatkozatok vagy egyébb címletek véglegesen, tehát nem csupán biztosítékképen azoktól a Kormányoktól, amelyeknek javára Magyarország jóvátételi adósságnak összegét eredetileg megállapították, különböző más személyekre ruháztatnak át, ennek a tartozásnak az a része, amely a végleg átruházott kötelezőjegy névértékének megfelel, az illető Kormányokkal szemben megszűntnek tekintendő és Magyarországnak ezeken a kötelezőjegyeken alapuló kötelezettsége csupán az ezeknek tartalmában kifejezett kötelezettségre szorítkozik.
     e) A háború alatt elfoglalt és elpusztított területen fekvő ingatlan javak helyreállítására és újjáépítésére szükséges költségeket, ideértve azoknak ingó fölszereléssel, gépekkel és minden tartozékkal újból való ellátását is, az illető helyreállítási és újjáépítési munkálatok foganatosításának időpontjában mutatkozó érték szerint kell számítani.
     f) A Bizottság minden olyan határozatát, amelylyel Magyarország bármely megállapított tartozásának teljes vagy részleges elengedését mondja ki, vonatkozzék az akár tőke-, akár pedig kamattartozásra, meg kell okolni.
     13. § A szavazás tekintetében a Bizottságra az alábbi szabályok irányadók:
     Ha a Bizottság határozatot hoz, azoknak a kiküldötteknek, vagy távollétükben kiküldötthelyetteseiknek szavazatait, akiknek szavazati joguk van, fel kell jegyezni. A szavazástól tartózkodás a tárgyalás alatt álló javaslat ellen irányuló szavazatnak tekintendő. Az ülnököknek szavazati joguk nincs.
     Olyan kérdések, amelyeknek eldöntéséhez egyhangú szavazás szükséges, a következők:
     a) a Szövetséges és Társult Hatalmak szuverénitását érintő, avagy Magyarország tartozásának vagy kötelezettségének egészen vagy részben való elengedésére vonatkozó kérdések;
     b) a Magyar Kormány részéről kibocsátandó kötelezőjegyek és egyéb adóssági címletek összegére és feltételeire, valamint azok eladásának, átruházásának vagy felosztásának időpontjára és módozataira vonatkozó kérdések:
     c) az 1921. évi május hó 1-től kezdődőleg az 1926. év végéig bezárólag esedékes fizetések egészének vagy részének az 1930. éven túl terjedő elhalasztása;
     d) az 1926. év után esedékes fizetések egészének vagy részének elhalasztása három évet meghaladó időtartamra;
     e) valamely meghatározott esetben a kár megbecsülésénél alkalmazandó módszer kérdései, ha ez a módszer valamely hasonló esetben előzőleg már elfogadott módszertől eltér;
     f) a jelen Szerződés jelen része rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó kérdések.
     Minden egyéb kérdésben szótöbbséggel történik a döntés.
     Ha a kiküldöttek között véleményeltérés támadna arra nézve, hogy valamely meghatározott kérdés a szavazatok egyhangúságát igénylő kérdések közé tartozik-e vagy sem, s ha ez a véleménykülönbség Kormányaikkal való érintkezés útján sem volna kiegyenlíthető, a Szövetséges és Társult Kormányok kötelezik magukat arra, hogy a vitát haladéktalanul oly pártatlan személyiség döntése alá bocsátják, akinek megválasztására nézve meg fognak egyezni, s kötelezik magukat, hogy annak határozatát elfogadják.
     14. § A Bizottságnak a reáruházott hatáskörön belül hozott határozatai azonnal végrehajthatók és minden további alakszerűség nélkül rögtön alkalmazhatók.
     15. § A Bizottság a részéről megállapítandó alakban, minden érdekelt Hatalomnak küldeni fog:
     1. elismervényt arról, hogy az illető Hatalom számlája javára a fentemlített kibocsátású kötelezőjegyek vannak rendelkezése alatt, amely elismervény az illetékes Hatalom kivánságára legfeljebb öt címletre (coupure) is osztható;
     2. időről-időre elismervényeket arról, hogy a megnevezett Hatalom számlája javára egyébb oly javak vannak rendelkezések alatt, amelyeket Magyarország a saját jóvátételi tartozásának törlesztése fejében szolgáltatott.
     Ezek a fentemlített elismervények névre szólnak és a Bizottságnál történt bejelentés után hátirattal átruházhatók.
     Ha eladásra vagy átruházásra szánt kötelezőjegyeket bocsátanak ki, avagy ha a Bizottság javakat szolgáltat ki, megfelelő összegű elismervényt be kell vonni.
     16. § Az 1921. évi május hó 1. napjától kezdve a Magyar Kormányt kamatfizetési kötelezettség terheli a Bizottság részéről meghatározandó összegű tartozása után, ebből az utóbbiból azonban a készpénben, más megfelelő értékben, avagy a Bizottság javára kibocsátott kötelezőjegyekben, valamint a 173. Cikk alapján teljesített fizetéseket le kell számítani.
     A kamatláb 5%, hacsak a Bizottság valamely későbbi időpontban azt nem találná, hogy a viszonyok indokolttá teszik ennek a kamatlábnak megváltoztatását.
     Ha a Bizottság 1921. évi május hó 1. napjára megállapítja Magyarország tartozásának teljes végösszegét, joga van felszámítani az 1918. évi november hó 11. napjától, vagy a Bizottság részéről szabadon megállapított bármely későbbi időponttól 1921. évi május hó 1. napjáig járó kamatokat azok után az összegek után, amelyek anyagi károk jóvátétele címén fizetendők.
     17. § Ha Magyarország a jelen Szerződésnek ebben a részében reárótt bármelyik kötelezettségének teljesítését elmulasztaná, a Bizottság a nem teljesítést minden egyes érdekelt Hatalommal azonnal közli s egyidejűleg a mulasztással szemben legalkalmasabbnak látszó intézkedésekre nézve javaslatot tesz.
     18. § Azok az intézkedések, amelyek a Szövetséges és Társult Hatalmak részéről Magyarország szándékos kötelezettség elmulasztása esetén igénybe vehetők és amelyekre nézve Magyarország kötelezi magát, hogy azokat nem tekinti ellenséges cselekményeknek, gazdasági és pénzügyi tiltó és megtorló intézkedések, valamint általában más olyan kényszerrendszabályok lehetnek, amelyeket az illető Kormányok az adott körülmények között szükségeseknek tartanak.
     19. § Oly fizetéseket, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak megállapított kártérítési igényeire aranyban, vagy ennek valamely egyenértékében kell teljesíteni, a Bizottság bármikor ingó és ingatlan javak, áruk, vállalatok, magyar vagy nem magyar területre szóló jogok és engedélyek, hajók, adóssági címletek, részvények vagy bármely más természetű értékpapírok, továbbá Magyarország vagy más Államok pénzérméi alakjában is elfogadhat; mindezeknek arany-egyenértékét igazságos és méltányos kulcs szerint maga a Bizottság állapítja meg.
     20. § Ha a Bizottság meghatározott javak vagy jogok átengedése alakjában teljesítendő fizetéseket állapít meg, avagy ilyeneket elfogad, tartozik mindenkor a Szövetséges és Társult valamint a semleges Hatalmaknak és mindezek állampolgárainak idevonatkozó törvényszerű jogaira és érdekeire figyelemmel lenni.
     21. § A bizottság egyetlen tagja sem felelős hivatalos működési körében elkövetett cselekedeteiért és mulasztásaiért, ha csak nem saját kiküldő Kormányával szemben. A Szövetséges és Társult Kormányok közül egyik sem vállal valamely másik Kormányért felelősséget.
     22. § A jelen Függelék, a jelen Szerződés rendelkezéseinek érintetlenül hagyásával, a Bizottságban képviselt Kormányok egyhangú határozatával megváltoztatható.
     23. § Ha Magyarország és szövetségesei mindazokat az összegeket megfizették, amelyekkel a jelen Szerződés vagy a Bizottság határozatai értelmében tartoznak és ha az összes átvett összegeket vagy azok egyenértékeit szétosztották az érdekelt Hatalmak között, a Bizottság feloszlik.

     1. § Magyarország elismeri, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmaknak joguk van arra, hogy a hadiesemények folytán elpusztult vagy megrongált minden kereskedelmi és halászhajójukért ugyanannyi és ugyan olyan hajót - tonnát tonnáért (bruttósúlyban) és hajóosztályt hajóosztályért - kapjanak kárpótlásul.
     Ennek ellenére és bár a most meglevő magyar hajók tonnatartalma lényegesen kevesebb, mint az a tonnatartalom, amelyet a Szövetséges és Társult Hatalmak Ausztria-Magyarország és szövetségeseinek támadása folytán elvesztettek, a fent elismert jog végrehajtása a magyar hajókra nézve következő módozatokkal fog megtörténni:
     A Magyar Kormány saját nevében és az összes többi érdekeltekre kiterjedő joghatályal átruházza a Szövetséges és Társult Kormányokra mindazoknak a kereskedelmi és halászhajóknak tulajdonjogát, amelyek a volt Magyar Királyság állampolgáraié.
     2. § A Magyar Kormány köteles a jelen Szerződés életbelépésétől számított két hónapon belül az 1. szakaszban megjelölt hajókat a Jóvátételi Bizottságnak átanni.
     3. § Az 1. szakaszban megjelölt hajók alatt értendők mindazok a hajók a) amelyek osztrák-magyar kereskedelmi lobogóval jártak vagy annak kitűzésére jogosítva voltak és a volt Magyar Királyság valamely kikötőjében voltak belajstromozva; vagy b) amelyek oly személy, társaság vagy egyesület tulajdonában állanak, aki, vagy amely a volt Magyar Királyság kötelékébe tartozik, vagy amelyek olyan társaságé avagy egyesületéi, amely bár egy másik - nem Szövetséges vagy Társult - Országhoz tartozik, de a volt Magyar Királyság állampolgárainak ellenőrzése vagy igazgatása alatt áll, vagy c) amelyek jelenleg építés alatt állanak 1. a volt Magyar Királyság területén, 2. más - nem Szövetséges vagy Társult - Országban ugyan, de a volt Magyar Királyság valamely állampolgára, társasága vagy egyesülete részére.
     4. § A fentiekhez képest átadott hajók tulajdonosi jogcímének megszerzése végett a Magyar Kormány köteles:
     a) minden egyes hajóra nézve a Jóvátételi Bizottság kivánsága szerint adásvételi vagy a tulajdoni jogcímet tartalmazó más okiratot a Jóvátételi Bizottságnak átadni, amely okirat tanusítja az illető hajó szabad tulajdonának minden zálogjogtól, elsőbbségi jogtól vagy egyéb tehertől mentes átszállását a Bizottságra;
     b) köteles mindazokat az intézkedéseket megtenni, amelyeket a Jóvátételi Bizottság szükségeseknek tart avégből, hogy ezeknek a hajóknak átadása a Bizottság részére biztosítva legyen.
     5. § Magyarország kötelezi magát arra, hogy a jelen Szerződés életbelépésétől számított két hónapon belül a Jóvátételi Bizottság részéről megállapítandó eljárás szerint minden folyami hajót és egyébb folyamhajózási járóművet (engins mobiles), amely 1914. évi július hó 28.-a óta bármilyen jogcímen az ő birtokába vagy valamely állampolgárának birtokába jutott és amelynek azonossága megállapítható, a Szövetséges és Társult Hatalmaknak természetben és átlagos jókarban visszaadja.
     Magyarország kötelezi magát arra, hogy annak a veszteségnek kiegyenlítésére, amelyet a Szövetséges és Társult Hatalmak a háború tartama alatt akármely okból folyamhajózási tonnatartalomban szenvedtek és amely a fent rendelt visszaszolgáltatások útján fedezetet nem nyer, folyami járóműállományának egy részét e veszteség értékének erejéig, legfeljebb azonban egész folyami hajóparkjának az 1918. évi november hó 3.-i állomány szerint számított 20 százalékát a Jóvátételi Bizottságnak átengedi.
     Ennek az átengedésnek módozatait a jelen Szerződés XII. részének (Kikötők, viziútak és vasútak) 284. Cikkében rendszeresített döntőbírák szabályozzák, akiknek feladata lesz a folyamhajózási tonnatartalom felosztására vonatkozó azoknak a nehézségeknek elhárítása, amelyek bizonyos folyamrendszerek új nemzetközi szabályozásából, avagy ezeket a folyamrendszereket érintő területi változásokból származnak.
     6. § Magyarország kötelezi magát mindazokban az intézkedéseknek a megtételére, amelyeket a Jóvátételi Bizottság abból a célból kíván, hogy megszerezze mindazoknak a hajóknak teljes tulajdonjogát, amelyek a Szövetséges és Társult Kormányok beleegyezése nélkül a háború alatt semleges zászló alá kerültek, vagy amelyeknek semleges zászló alá juttatása folyamatban van.
     7. § Magyarország lemond a Szövetséges és Társult Hatalmakkal, valamint ezek állampolgáraival szemben az összes magyar hajók lefoglalásából és használatából, nemkülönben az azokban beállott veszteségekből és károsodásokból eredő mindennemű visszakövetelési igényéről.
     8. § Magyarország lemond minden igényről azokra a hajóira vagy hajórakományaira nézve, amelyek tengeri hadi művelettel vagy ennek következményeiként elsülyedtek, amelyeket azon később kiemeltek és amelyeknél a Szövetséges és Társult Kormányok valamelyike vagy ennek állampolgára tulajdonosi, bérlői, biztosítói vagy bármely más minőségben érdekelve van és pedig tekintet nélkül a volt Osztrák-Magyar Monarchia vagy szövetségesei valamely zsákmánybíróságának esetleges marasztaló itéletére.

     1. § A Szövetséges és Társult Hatalmak kivánsága értelmében Magyarország kötelezi magát arra, hogy a jelen részben megállapított kötelezettségeinek részleges teljesítése végett és az alább körülírt rendelkezések szerint gazdasági erőforrásait közvetlenül a Szövetséges és Társult Hatalmak ellenséges elfoglalás alá jutott területrészeinek valóságos helyreállítására fordítja, még pedig abban a mértékben, amint azt ezek a Hatalmak meg fogják állapítani.
     2. § A Szövetséges és Társult Hatalmak Kormányai a Jóvátételi Bizottságnak kimutatásokat fognak átadni, amelyekbe felveendők:
     a) azok az állatok, gépek, vasúti anyagok, felszerelések, esztergapadok és a kereskedelmi forgalomban szereplő összes hasonló árucikkek, amelyeket Magyarország lefoglalt, felhasznált vagy elpusztított avagy amelyek közvetlenül a hadműveletek következtében semmisültek meg és amelyekre nézve, minthogy azok halaszthatatlanul sürgős szükségletek kielégítésére kellenek, a nevezett Kormányok azt kívánják, hogy azokat Magyarország a jelen Szerződés életbelépésének idején területén található ugyanolyan állatokkal vagy árucikekkel pótolja;
     b) az újjáépitéshez szükséges anyagok úgy mint: kő, tégla, tűzálló tégla, fedőcserép, épületfa, ablaküveg, acél, mész, cement, gépek, fűtőkészülékek, bútorok és a kereskedelmi forgalomban szereplő mindazok az árucikkek, amelyekre vonatkozólag a nevezett Kormányok azt kivánják, hogy azokat az elpusztított területek újjáépítése céljából Magyarország nekik termelje, gyártsa és szállítsa.
     3. § Az előző 2. szakasz a) pontjában említett árucikkekre vonatkozó kimutatásokat a jelen Szerződés életbelépésétől számított három hónap alatt kell átadni.
     Ezekbe a jegyzékekbe fel kell venni az illető árucikkekre vonatkozó s a kereskedelmi szerződésekben használatos kifejezéseknek megfelelő összes részleteket, ideértve a faj megjelölését, a szállítási határidőt (amely azonban nem lehet hosszabb négy évnél) és az átadás helyét: ellenben nem kell feltüntetni sem az árat, sem a becsértéket, mert ezeket az alábbiak szerint a Bizottság fogja megállapítani.
     4. § A Bizottság a kimutatások beérkezése után azonnal megvizsgálja, hogy az azokban foglalt anyagok és állatok milyen mértékben követelhetők Magyarországtól.
     A Bizottság határozatának meghozatalánál annyiban lesz tekintettel Magyarország belső szükségleteire, amennyiben ez társadalmi és gazdasági életének fenntartására szükséges; ugyancsak tekintetbe veszi azt az árat és időt, amelyen és ami alatt hasonló árucikkek a Szövetséges és Társult Országokban kaphatók, s ezeket az adatokat összehasonlítja a magyar árucikkekre vonatkozó hasonló adatokkal; végül figyelembe veszi a Szövetséges és Társult Kormányoknak azt az általános érdekét, hogy Magyarország ipari élete ne szenvedjen oly rázkódtatást, amelynek következtében egyéb jóvátételi kötelezettségeire vonatkozó teljesítőképessége kérdésessé válnék.
     Mindazonáltal olyan gépeket, vasúti anyagokat, felszereléseket, esztergapadokat és a kereskedelmi forgalomban szereplő összes hasonló árucikkeket, amelyek ezidőszerint ipari üzemekben használatban vannak, Magyarországtól csak abban az esetben fognak követelni, ha ezekből az árucikkekből semmiféle készlet sem áll rendelkezésre és vétel útján sem szerezhető be; másrészről pedig az ilyfajta követelések nem léphetik túl az illető árucikkből valamely magyar iparüzemben vagy vállalatban található mennyiség 30 százalékát.
     A Bizottság alkalmat fog nyujtani a Magyar Kormány képviselőinek, hogy bizonyos megszabott határidőn belül meghallgathassák őket arra nézve, mily mértékben van a Kormánynak módjában az említett anyagokat, állatokat és tárgyakat szállítani.
     A Bizottság határozatát azután a lehető legsürgősebben közli a Magyar Kormánnyal és a különböző érdekelt Szövetséges és Társult Kormányokkal.
     A Magyar Kormány kötelezi magát a kérdéses kimutatásban megjelölt anyagok, tárgyak és állatok szállítására; viszont az érdekelt Szövetséges és Társult Kormányok és pedig mindegyik a maga részéről, kötelezik magukat ezeknek a szállítmányoknak elfogadására, feltéve, hogy azok a megadott részletes leírásnak megfelelnek és a Bizottság véleménye szerint nem alkalmatlanok az újjáépítésnél való felhasználásra.
     5. § A Bizottság megállapítja a fentiek értelmében szállított anyagok, tárgyak és állatok értékét, az illető szállítmányokat átvevő Szövetséges és Társult Kormányok pedig beleegyeznek abba, hogy azok értéke terhükre írassék és elismerik, hogy a megfelelő összeg mint Magyarország részéről teljesített fizetés számolandó el s a jelen Szerződés 167. Cikke értelmében osztandó fel.
     Mindazokban az esetekben, amelyekben a fenti feltételek szerint a valóságos helyreállításra vonatkozólag megállapított jogokat igénybe veszik, a Bizottság köteles meggyőződni arról, vajjon a Magyarország javára írt összeg a teljesített munka, vagy a szállított anyag teljes értékének megfelel-e és hogy vajjon az érdekelt Hatalom jóvátételi követelését, amelyet az ilykép részben jóvátett kára címén támasztott, a kérdéses szállítással megvalósult törlesztés arányában csökkentették-e.
     6. § Az olyan országok közvetlen szükségleteinek fedezésére, amelyeknek marhaállományát elhajtották, elfogyasztották vagy kipusztították, joguk van a Szövetséges és Társult Hatalmaknak közvetlenül a jelen Szerződés életbeléptetése után a Bizottsághoz kimutatást nyujtani be arról a marhaállományról, amelynek szállítását a Szerződés életbelépésétől számított három hónapon belül, a fenti 2. szakaszban megállapított állatállományra teljesített gyors előleg címén kérik.
     A Jóvátételi Bizottság dönti el, hogy mennyi állat szállítandó a fentemlített három havi határidő alatt, s Magyarország kötelezi magát, hogy ezeket a szállítmányokat a Bizottság határozatainak megfelelő módozatok szerint teljesíti.
     A Bizottság az érdekelt Hatalmak közt fel fogja osztani a szállított állatokat, tekintetbe vévén minden egyes Hatalom közvetlen szükségletét és azokat a jóvátételi teljesítéseket, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyike ezekre a szükségleteire az egyrészről a Szövetséges és Társult Hatalmak, másrészről Ausztria és Bulgária közt kötött szerződések alapján már megkapott.
     A szállított állatoknak rendes egészségi állapotban és jókarban kell lenniök.
     A szállított állatok értékét, hacsak azok azonossága valamely elhajtott vagy elkobzott példánnyal meg nem állapítható, a jelen Függelék 5. szakaszának rendelkezései szerint Magyarország jóvátételi számlája javára kell írni.

     1. § Magyarország részleges jóvátétel címén a Szövetséges és Társult Kormányok mindegyikének opciót biztosít az alább felsorolt anyagoknak a jelen Szerződés életbelépésétől számított öt év tartama alatt évenkint való szállítására és pedig oly mennyiség erejéig, amely olyan arányban áll az illető árucikkeknek a háború előtt Ausztria-Magyarországból az illető országba évenkint bevitt mennyiségéhez, amint ahogy a jelen Szerződés megállapította határok közötti Magyarország erőforrásai viszonylanak a volt Osztrák-Magyar Monarchiának háború előtti erőforrásaihoz. Ezek az anyagok:
     épületfa és fatermékek;
     vas és vasöntvények.
     Opciót biztosít továbbá Magyarország részleges jóvátétel címén a Szövetséges és Társult Hatalmaknak a jelen Szerződés életbelépésétől számított öt éven át a pécsi szénbányákból származó vontatószén szállítására évenkint olyan mennyiségben, amelyet a Jóvátételi Bizottság időszakonként meghatároz: a Jóvátételi Bizottság a szállított szenet az ő részéről megállapítandó módozatok mellett a Szerb-Horvát-Szlovén Állam javára fogja fordítani.
     2. § A megelőző szakaszban említett termékek ára ugyanaz lesz, amelyet azokért a magyar állampolgárok fizetnek; a csomagolás és a magyar határig való szállítás költségeit pedig a hasonló termékek szállításáért magyar állampolgárok részére engedélyezett legkedvezőbb feltételek szerint kell számítani.
     3. § A jelen Függelékben szabályozott opciok gyakorlása a Jóvátételi Bizottság közvetítésével történik. A Bizottságnak jogában áll, hogy a fenti rendelkezések végrehajtása céljából a lebonyolítást, a szállítmányok minőségét és mennyiségét, a szállítás és fizetés határidejét és módját illető minden kérdésben döntsön. Az igényléseket a szükséges részletezésekkel ellátva az 1920. évi július hó 1. napjától kezdve teljesítendő szállításokra nézve százhúsz nappal előbb, azokra a szállításokra nézve pedig, amelyek a Szerződés életbelépése és az 1920. évi július hó 1. napja közti időben válnak esedékessé, harminc nappal előbb kell Magyarországgal közölni. Ha a bizottság úgy találja, hogy az igénylések teljes kielégítése Magyarország ipari szükségleteit mértéken felül megterhelné, joga van azokra haladékot engedélyezni vagy azokat teljesen törölni és ily módon egyúttal az igénylések elsőbbségi sorrendjét is megállapítani.

     Magyarország a maga és állampolgárai nevében ezennel lemond Olaszország javára mindazokra a kábelekre vagy kábelrészekre vonatkozó mindennemű jogokról, igényekről és kiváltságokról, amelyek olasz területeket, ideértve a jelen Szerződés értelmében esetleg Olaszországnak odaítélendő területeket is, kötnek össze.
     Hasonló módon lemond Magyarország a maga és állampolgárai nevében a Szövetséges és Társult Főhatalmak javára mindazokról a mindennemű jogokról, igényekről és kiváltságokról, amelyek a jelen Szerződés rendelkezései folytán Magyarország részéről a különféle Szövetséges és Társult Hatalmaknak átengedett területeket összekötő kábelekre vagy kábelrészekre vonatkoznak.
     Az érdekelt Államok kötelesek gondoskodni az említett kábelek szárazföldi állomásokról (atterrissage) és üzembentartásáról.
     Ami a triest-korfui kábelvonalat illeti, az Olasz Kormány a tulajdonos társasággal szemben ugyanazokat a jogokat fogja gyakorolni, mint azelőtt az Osztrák-Magyar Kormány.
     A jelen Függelék első két bekezdésében említett kábelek és kábelrészek értéke, az előállítási költségek alapulvételével és megfelelő értékcsökkenési százalék levonásával számítva, Magyarország jóvátételi számlája javára írandó.

     175. Cikk. A 168. Cikkben foglalt rendelkezések alkalmazásaként Magyarország kötelezi magát arra, hogy a Szövetséges Társult Hatalmak mindegyikének visszaszolgáltatja mindazokat a hivatalos iratokat, okmányokat, régiségeket és műtárgyakat, úgyszintén mindazt a tudományos és könyvészeti anyagot, amelyeket az elfoglalt területekről szállítottak el, tekintet nélkül arra, hogy ezek a tárgyak az Államnak vagy tartományoknak, községeknek, kórházaknak, egyházaknak, avagy egyéb köz- vagy magánintézményeknek tulajdonában állanak.
     176. Cikk. Magyarország ugyancsak visszaszolgáltatja a 175. Cikkben megjelölt természetű azokat a tárgyakat is, amelyeket 1914. évi június hó 1. napja óta az átengedett területekről vittek el, kivéve a magánosoktól vétel útján szerzetteket.
     A Jóvátételi Bizottság megfelelő esetben alkalmazni fogja ezekre a tárgyakra a jelen békeszerződés IX. részének (Pénzügyi rendelkezések) 191. cikkében foglalt rendelkezéseket.
     177. Cikk. Magyarország visszaszolgáltatja az érdekelt Szövetséges vagy Társult Kormányok mindegyikének, az őt megillető részben, a közintézményeinek birtokában levő mindazokat a hivatalos iratokat, okmányokat és történeti feljegyzéseket, amelyek közvetlen összefüggésben állanak az átengedett területek történetével és amelyeket ezekről a területekről 1868. évi január hó 1. napja óta szállítottak el. Ez az utóbbi határidő Olaszország tekintetében a Királyság kikiáltásának időpontjától (1861.) kezdődik.
     Ami azokat a művészeti, régészeti, tudományos vagy történeti jelentőségű tárgyakat vagy okiratokat illeti, amelyek előbb az Osztrák-Magyar Monarchia Kormányának vagy a Koronának gyűjteményeihez tartoztak, ezek tekintetében, amennyiben azokra vonatkozólag a jelen Szerződés egyéb rendelkezései intézkedést nem tartalmaznak, Magyarország kötelezi magát, hogy:
     a) az érdekelt Államokkal, amennyiben ezek őt erre felhívják, barátságos megállapodást fog kötni, amelynek értelmében a fenti gyűjteményeknek mindazokat a részeit és mindazokat a fent megjelölt tárgyakat vagy okiratokat, amelyek az említett Államok szellemi tulajdonát alkotják, viszonosság alapján a származási hely országának vissza lehessen adni;
     b) húsz évig ezekből a gyűjteményekből semmit sem fog elidegeníteni, sem szétosztani, sem pedig az egyes tárgyak felett másként rendelkezni, kivéve ha erre nézve a határidő eltelte előtt külön megállapodás jönne létre; biztosítani fogja a gyűjtemények bíztonságát és jókarbantartását és azokat, valamint a reájuk vonatkozó leltárakat, jegyzékeket és igazgatási okmányokat a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyikének állampolgárai közé tartozó tudományos kutatóknak rendelkezésére fogja bocsátani.
     Viszont Magyarországnak is joga lesz a nevezett Államokat, különösen pedig Ausztriát felhívni arra, hogy vele az előbbiekhez hasonló módozatok mellett a szükséges megállapodásokat megkössék abból a célból, hogy Magyarországba visszahozzák a fent említett gyűjteményeket, okiratokat és tárgyakat, amelyekre a fenti b) pont biztosítékai alkalmazást fognak nyerni.
     178. Cikk. A volt Osztrák Magyar Monarchiából keletkezett új Államok és azok az Államok, amelyek a nevezett Monarchia területéből részesedtek, a maguk részéről kötelezik magukat arra, hogy a Magyar Kormánynak visszaszolgáltatják azokat a hivatalos iratokat, okmányokat és feljegyzéseket, amelyeket húsz évnél nem régibbek és amelyek közvetlen vonatkozásban állanak a magyar terület történetével vagy közigazgatásával s esetleg az átcsatolt területen vannak.
     179. Cikk. Magyarország elismeri, hogy Olaszországgal szemben továbbra is köteles mindazoknak a kötelezettségeknek teljesítésére, amelyek az Olaszország és Ausztria-Magyarország között kötött következő szerződések, úgymint: az 1859. évi november hó 10-én kötött zürichi szerződés XV. Cikke, az 1866. évi október hó 3-án kötött bécsi szerződés XVIII. Cikke és az 1868. évi július hó 14-én kötött florenzi egyezmény állapítanak meg, még pedig abban a mértékben, amennyiben az említett cikkeket még nem hajtották teljesen végre és amennyiben az ott tárgyalt okmányok és tárgyak Magyarországnak vagy szövetségeseinek területén vannak.