Nógrád megye a Duna-Tisza közének északnyugati részén helyezkedik el. Címere: álló, csücskös talpú tárcsapajzs; kék mezejének zöld udvarán jobbra néző, enyhén jobbra forduló, ezüstpáncélba öltözött vitéz áll, sisakja ezüst, önvédővel ellátott, forgójából zöld és vörös strucctollak csüngnek, tarajos sarkantyúi szintén ezüstösek. Jobb kezében ezüstpallost tart védőn, hajlított könyökkel, baljával enyhén balra megdőlt ovális pajzsára támaszkodik, melyre Magyarország címere van festve (hasított pajzs jobb oldalának vörös mezejében négy ezüstpólya, bal oldali vörös mezejének zöld hármashalmán háromágú, nyitott, arany leveleskoronából ezüst kettőskereszt növekszik. A pajzsot vörös bélletű akantuszleveleket mintázó aranyráma övezi, melyre ötágú (három levél között két gyöngy), nyitott, levelein gyöngyökkel, abroncsán rubinokkal és smaragdokkal ékesített, vörös bélésű, aranykoronát helyeztek. Nógrád megye címerében nem véletlenül áll fegyveres vitéz. Területét ősidők óta harcias kő-, bronz- és vaskori népek, majd kelták, germánok, avarok lakták. Első földvárát szlávok emelték. A honfoglalók - Anonymus szerint - Szovárd, Kadocsa és Huba vezérletével Pásztótól kiindulva kardcsapás nélkül hódoltatták területét, s hogy meg is ültek ott, azt régészeti emlékek és törzsnévi eredetű helynevei bizonyítják. Vármegyéjét Szent István alapította, első várispánja 1216-ból ismert. Kővára a tatárjárás után épült. A terjeszkedő vármegye, amely a váci püspök egyházmegyéjéhez tartozott, elérte az esztergomi érsekség területét is, így két főesperessége alakult ki. A nemesi vármegye már a 13. század végére megszerveződött. Honvédő harcainkban és háborúinkban kiválóan helytálló nemzetségek (Pok, Kachich, Zách, Szemere) és családok (Balassa, Salgói, Széchenyi) és vitéz férfiak (Giskra, Szapolyai István stb.) birtokoltak is. A török időkben többször gazdát cserélő neves véghely s nemzeti szabadságküzdelmeink, nemesi ellenállásunk színtere. Bár 1919-ben a cseh intervenciós sereget itt verték szét, Trianonban mégis nagyobb részét Csehszlovákiához csatolták. A vármegye első címerén az 1551-ből fennmaradt pecsétkép tanúsága szerint már a fent említett páncélos vitéz szerepelt kerek talpú pajzsban. A 16. század végétől 1663-ig összevonták Heves és Pest vármegyékkel. Az 1655-ben III. Ferdinándtól nyert, bővített pecséten a páncélos vitéz már az országcímert mintázó tojásdad pajzsra támaszkodik. Mázai változtak, kezdetben a vitéz ezüst mező zöld udvarán állt, később (1836-ban) a mezőt kékre változtatták. A Rákosi érában betiltott megyei címert a területi önkormányzat 1991-ben állította vissza.