Régebben sokat vitatkoztunk a baráti körben arról, hogy vajon mitől olyan sikeres ez a művész. Volt, aki azt mondta, hogy az újszerű technika miatt. Megint más az állította, hogy a képein kavargó színorgia az, ami magával ragadja a szemlélőt.
És persze volt olyan is, aki negatív kritikával illette művészetét, mert a képein látható emberalakok túl tökéletesek, ezáltal az átlagemberben kisebbségi érzést gerjesztenek. Több különféle álláspont ütközete volt, amiből persze senki nem tudott győztesen kikerülni.

Abban viszont mindannyian megegyeztünk, hogy ez a perui származású ember tehetséges, képei mindenképpen maradandóak. Főleg ha arra gondolunk, művészete mennyire megváltoztatta a könyvborítók világát.

Képeiben, amiket valós alakokról mintáz, számos rejtett, elsőre sokszor fel sem fedezhető elem található. Az emberi fizikumot éltető alkotásokon sokszor szinte már gúnyos csúsztatások láthatók, amik a mesebeli teremtmények által benépesített festményvilágban gyakran fel sem tűnnek.
Hiszen ebben a világban bármi megtörténhet, ezért elsőre szinte semmin sem akadunk fenn. Aztán alaposan szemlélődés után rádöbbenünk, mit is látunk valójában: egyszerre jelenik meg a szépséges és a szörnyűséges, olykor összemosódva, máskor jól elkülönítve.

Sokszor ezekben a képekben kelnek életre legmélyebb szorongásaink, legszörnyűbb rémálmaink, vagy éppen legvérmesebb reményeink. Vallejo úgy játszik velünk, ahogy akar. Vagy ahogy hagyjuk, hogy játsszon velünk.


 

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!