Ovális, álló pajzs kék mezejében zöld hármashalom iker dombjain (jobb lábával előre) lépő, jobbra forduló, vörössel fegyverzett, kétfarkú (kettős farkbojtú) aranyoroszlán ágaskodik, jobb mellső mancsával háromágú, nyitott, arany leveleskoronát, baljában kereszttel díszített arany országalmát tart. A pajzsot ívelt és örvénylő indafonatokból álló, jobbról és balról egy-egy vörössel fegyverzett griff-főt, oromdíszként lótuszpalmettát mintázó aranyráma fogja körül.

Pest vármegye jelentős természeti és gazdasági erővonalak találkozási pontja köré szerveződött az államalapítás korában (jóllehet csak 1255-től adatolható). Ispánja a mindenkori alnádor vagy nádor volt. Pilis királyi magánbirtokból a 13. században szerveződött erdőispánsággá majd vármegyévé, ispánjai a visegrádi vár felépülte után ennek várnagyai lettek (a név szerint ismertek közül az utolsó 1388-ban). A nemesi vármegyévé alakulás során a két nemesi testület gyakran tartotta együtt megyegyűléseit, szolgabírái közösen intézkedtek. Az 1492. évi decretum szerint e két megyének nincsenek ispánjai, s a jövőben se legyenek (100. art.), ez időtől főhatóságuk a budai fővárnagy lesz. Fejér vármegye relatíve önálló egységét képezte Solt-szék (Comitatus Albensis sedis Solt), mely fokozatosan önállósult, majd János király az élére önálló főispánt nevezett ki. A török megszállás alatt e terület igazságszolgáltatását I. Miksa Pest vármegyére ruházta (1569. évi 52. art.)

A három vármegye egyesítésére 1659-ben került sor, a régi jogok sértetlenül hagyásával, főispánja pedig a nádor lett. Ekkor intézkedtek a megyei pecsét elkészítéséről is (76. art.). Az egy évvel később elkészült "Sigillum Comitatum Pest, Pilis et Solt Unitorum" köriratú pecsétre rávésték az első főispán nevét is (Franciscus Wesseleny Palat. * 1659), amit később elhagytak. A címer alapjául szolgáló pecsétképen - a vármegyei közgyűlés egykori jegyzőkönyvében foglaltak szerint: sziklás hegyormon hátsó lábait terpesztve álló (jobb mellső lábával koronát, a ballal pedig arany országalmát felmutató) oroszlán látható.

A címer értelmezése szinte a kezdetektől vitatott. Egyesek a rajzolat eredetét a Wesselényi-címer aranykoronás, felső testében jobbra néző oroszlánt ábrázoló, mancsaival három szál rózsát maga elé tartó kígyójára vezették vissza, mások a nádornak a koronázási ceremóniákon betöltött szerepével magyarázták. Közelkorú leírás szerint pedig "koronás oroszlán Magyarország hármashalma vagy sziklás csúcsai felett hátsó lábaival lép, mellső jobbjában koronát, baljában keresztes arany országalmát tart előre". (Megjegyzendő, hogy már a hozzá mellékelt ábrán sem koronás az oroszlán, a le nem írt barokk rámán viszont sasok szerepelnek.) A törvényhatóságok területeinek átszervezéséről hozott 1876. évi 33. törvénycikk alapján az említett egyesített vármegyéhez csatolták a Kiskunságot is (Dorozsma kivételével), címerét pedig egy, a Kunságot jelképező, alsó pajzsmezőbe helyezett kék zekés, vörös nadrágos, fekete-vörös süvegű jobbjában ezüst szablyát emelő gyalogos kun vitézzel egészítették ki (1878. júl. 5.). Ez a döntés nem előzmények nélküli, ugyanis a török időkben Pest, Pilis és Solt megyék főispánjai, egyben a kunok bírája is a nádor volt, tehát személye már akkor egybefogta e területeket.

A közigazgatási egységek 1949-50. évi átrendezése után Solt és a Kiskunság Bács megyéhez került, az önálló címerhasználat pedig szünetelt 1991-ig, amikor is Pest megye önkormányzata az ősi jelkép megújítását határozta el.