Két sportkocsi után két luxusautó következik a nyolcadik és hetedik helyen. A Rolls-Royce Phantom és a Maybach 62 szinte bármilyen szempont alapján összeállított listán helyet követelne magának. A nyolcadik legdrágábbautóért már 320 ezer dollárt kell átutalni a Rolls-Royce kereskedőnek. A Rolls-Royce 2003-as modelljében 6,8 literes, 48 szelepes, V12-es aggregát dolgozik, 453 lóereje és 720 Nm-es forgatónyomatéka minden igényt kielégít. A majd 2,5 tonnás Phantomot ez a motor 5,7 másodperc alatt gyorsítja fel 60 mérföld/órás sebességre. Ám nem tévedünk túl nagyot, ha a Phantom tulajdonosok többsége nem arról híres, hogy a piros lámpáknál hatalmas gázfröccsökre biztatja sofőrét. Inkább a kényeztető luxus mögül, minden gond nélkül tekint ki az ablakon. A feléledt vetélytárs 62-es modellje 65 ezer dollárral kerül többe, mint a Phantom. A DaimlerChrysler csoporthoz tartozó Maybach koncepció változatát még 1997-ben a Tokiói Autószalonon állították ki első ízben. A Maybach 62 motorterében a Mercedes-Benz 5,5 literes V12-ese szolgáltatja az erőt. A twin turbó 550 lóerőt teljesít. A Maybach esetében sem a teljesítmény miatt ilyen borsos az ár, a lóerők inkább a kényelmes, biztonságos, mégis tempós haladást biztosítják, tetemes erőtartalékkal. A Maybach presztizsét tovább növelte, hogy nemrégiben I. János Károly spanyol király is Maybach típust választott.

A luxus után újra szupersportautók következnek, a hatodik pozícióban a Mercedes-Benz SLR McLaren foglal helyet. A Mercedes ezeket a sportkocsikat a McLarennel közösen fejlesztette ki. A wookingi központú McLaren Technology Centre elsősorban a formula-1-es autók tervezésével és építésével foglalkozik, de miután 1995-től a Mercedes szállítja az F1-es csapat motorjait, közös projektben létrehozták az SLR-t. Egyébként az SLR a sportos, könnyű, versenyzés angol szavak kezdőbetűiből adódik. 455,500 dollár szerepel az SLR számláján, tehát nem sokkal kellene többet áldozni két Vanquish-ért, mint egy SLR Mercedes McLarenért.

Csaknem félmillió dollárért kapunk egy kompresszoros, 626 lóerős, 780 maximális forgatónyomatékot leadó sportkocsit.Elérkeztünk az ötödik helyig, még egy picivel a félmilliós álomhatár alatt juthatunk a Porsche Carrera GT-hez. Pontosan 484 ezer dollárba kerül. A sportautózás csúcsát jelentő modell 612 lóerős, V10-es motorja segítségével a százas sprintet 3,9 másodperc alatt tudja le, végsebessége pedig 330 km/h. A Carrera egyetlen szépséghibája, hogy 2006 áprilisában vevőre talált az utolsó példány is. Az Arab Emirátusokba került az 1111 számú Carrera GT.

Alig hihető, de a Carrera GT-nél is vannak drágább autók, a dobogóról éppen lemaradó Koenigsegg CCX is ilyen. Vételára megközelíti a 601 ezer dollárt, a svéd gyártó CCX kódnevű autóját a Genfi Autószalonon leplezték le, akkor még nem lehetett tudni szinte semmit a csodagépről. Titokban azzal a céllal épült, hogy a leggyorsabb utcai sportautó legyen. Egyszer már sikerült ezt a kitüntető címet megszerezni, a Pagani Zonda C12 F (374 km/h), a McLaren F1 (372 km/h), a Ferrari Enzo (355 km/h), a Porsche Carrera GT (334 km/h) és a Mercedes SLR (334 km/h) elöl 388 km/h-s végsebességével. A svédek azonban nem számoltak a Bugatti Veyronnal, jelenleg tehát - a hivatalos adatok szerint - csak második a CCX. Eddig még a végsebességen kívül más adatot nem ismerhettünk, mostanra azonban kiderült, hogy 4700 köbcentis motor 806 lóerőt tud, a maximális forgatónyomatéka pedig 920 Nm. Szóval 601 ezer dollárért bárki megveheti a világ második leggyorsabb utcai autóját.

A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a Pagani Zonda C12 F állhatna 741 ezres vételárával. 2005-ös Genfi Autószalon közönsége csodálhatta meg először a világon a Horacio Pagani által alapított manufaktúra leggyorsabb és legdrágább modelljét. A Zonda nevet az Alpokban előforduló természeti jelenségről kapta a kis darabszámban gyártott autókuriózum. A tulajdonos tartja magát Juan Manuel Fangiónak tett ígéretét, hogy csak Mercedes motorokat épít be autóiba. A Zonda motorterében is egy Mercedes motor van, méghozzá a 7,3 literes, V12-es, 650 lóerős, ami 50 lóerővel tud többet, mint a Mercedesekben. A Zonda 3,2 másodperc alatt éri el a 100 kilométeres sebességet, mondhatja bárki, hogy ilyen erőfölénnyel könnyű. Végsebességéről csupán annyi bizonyos, hogy 374 km/h felett van, még nyitott tetővel is könnyedén 300 km/h-val autózhat a két utas. A Zonda másik erénye az űrrepülőgép szintű gyorsulás, a szénszálas erősítésű, fényezetlen felépítményű, 1230 kg-os GT-t a 780 Nm-es maximális forgatónyomaték gyakorlatilag az első gázpedál érintésre katapultálja az álló helyzetből.

Elérkeztünk a második helyig, ahol a Ferrari Enzót találjuk. Két név, ami fogalommá lett a világban. Az Enzo Ferrari által 1929-ben Modenában alapított sportautó cég csúcsmodellje. Kerek egymilliós vételárával is "csak" második lett ezen a listán. Természetesen nem érdemtelenül előzött meg majdnem mindenkit. Az Enzo minden porcikáját átjárja a Formula-1-es technológia. Csak két példa arra, hogy a száguldó cirkuszból mit örökölt a Ferrari Enzo: kerámia-karbon tárcsafékek, kormányon elhelyezett váltókarok. A 12 hengeres, 5998 köbcentis, 660 lóerős erőforrással pedig 350 km/h-ig nyomhatja a sofőr a gázpedált. Gyorsulása is gyomorpasszírozó. Sok vetélytárs mérceként tekint az Enzóra, őt akarják legyőzni. A vetélytársaihoz hasonlóan az Enzo is limitált darabszámban készül:a Ferrari Enzo gyártási darabaszáma a hatalmas érdeklődésre való tekintettel 399volt. Ámkészült még egy, a 400., amit II. János Pál pápának ajándékozott a gyár. Az egyházfő elfogadta a sportkocsit, bekerült a vatikáni garázsba, de az öröklő XVI. Benedek feleslegesnek tartotta, és a piaci ár duplájáért értékesítette. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a Ferrari legdrágább aktuális modelljének orrán büszkén csilloghat a "Cavallino Rampante", azaz az ágaskodó lovacska.

Az első helyezett a Bugatti Veyron 16.4 lett 1,7 milliós vételárával. A Bugatti Veyron Pierre Veyronról kapta a nevét, aki 1939-ben egy Bugattival megnyerte a Le Mans-i 24 órás megbízhatósági versenyt Jean-Pierre Wimille-lel közösen egy Type 57-tel. A 16.4 kód a W16-os, négyturbós erőforrásra utal, ami gyári adatok szerint 1020-1040 lóerőt és 1250 Nm-t szabadíthat fel. Ekkora erőt természetesen csak összkerék-hajtással lehet átvinni megfelelően a talajra. Ha már ez is megvan, akkor csak egy jó hosszú, traffipax mentes, lehetőleg tükörsima aszfaltot kell keresnie, hogy megnézze milyen is 400 km/h felett száguldani. Ezzel jelenleg - hivatalosan - a Bugatti Veyron birtokolja a leggyorsabb utcai autó büszke címét. A döbbenetes végsebesség mellett a gyorsulása is lélegzetelállító, a 300-at röpke 14 másodperc alatt eléri, tehát a besorolásnál sem kell sokat várni. A gyár tervei szerint 2003-ban kellett volna elindulnia a sorozatgyártásnak, de ez csak 2005 őszétől valósult meg. A Veyronból egyébként évente 70 darab, összesen pedig 300 darab készül a franciaországi Molsheimben.